E-Book Content
Stanislaw Lem
SUMMA TECHNOLOGIAE
Tudomány - Civilizáció - Jövő; fordította: Radó György
Kossuth Könyvkiadó 1972
Tartalom AZ ELSŐ KIADÁS ELŐSZAVA A MÁSODIK KIADÁS ELŐSZAVA I. DILEMMÁK II. A KÉT EVOLÚCIÓ Bevezetés A hasonlóságok Az eltérések Az ősok Néhány gyermeteg kérdés III. KOZMIKUS CIVILIZÁCIÓK A kérdés megfogalmazása A módszer megfogalmazása A kozmikus civilizációk statisztikája A kozmikus katasztrófa elmélete A csodák metateóriája Az ember kivételessége Értelem: véletlen vagy törvényszerűség? Hipotézisek Votum separatum A perspektívák
IV. INTELLEKTRONIKA Vissza a földre A megabit-bomba A nagy játék A tudomány mítoszai Intellektuserősítő A „fekete doboz" A homöosztátok erkölcseiről Az elektrokrácia veszedelmei Kibernetika és szociológia A hit és az információ Experimentális metafizika Az elektronikus agyak hitei Szellem a gépben Az információval járó gondok Kétségek és antinómiák V. PROLEGOMENA A MINDENHATÓSÁGHOZ A káosz előtt A káosz és a rend Szkülla és Kharübdisz, avagy néhány szó a mérsékletről A konstruktőr hallgatása Őrültség, amelynek módszere van Az új Linné, avagy néhány szó a „rendszertanról" A modellek és a valóság Plágium és teremtés Az imitológia területe VI. FANTOMOLÓGIA A fantomatika alapjai A fantomatikai gép
Környéki és központi fantomatika A fantomatika határai Cerebromatika Teletaxia és fantoplikáció Személyiség és információ VII. VILÁGOK TEREMTÉSE Bevezetés Információtenyésztés Gnosztikai mérnöktevékenység Nyelvészeti mérnöktevékenység Mérnöktevékenység a transzcendencia területén Kozmogóniai mérnöktevékenység VIII. GÚNYIRAT AZ EVOLÚCIÓRÓL Bevezetés A faj rekonstruálása Életkonstruálás Halálkonstruálás Tudatkonstruálás Hibákra alapozott konstrukciók Bionika és biokibernetika Konstruktőri szemmel Az ember rekonstruálása A kiborgizálás Az önfejlődésű gép Az érzékleten túli jelenségek IX. MŰVÉSZET ÉS TECHNIKA ZÁRÓSZÓ FÜGGELÉK
Jegyzetek A szövegben idézett forrásmunkák A szöveghez felhasznált forrásmunkák
AZ ELSŐ KIADÁS ELŐSZAVA
Háromszor kezdtem el írni ezt a könyvet, és csak harmadszorra sikerült végre felvázolnom a határait, s ezáltal be is fejezném; különben valamiféle értelem-Bábel-toronnyá változott volna, amelyből végtelen távlatokra nyílik kilátás, és osztozott volna bibliai elődjének sorsában. Sok – különben fontos – témát és problémát mellőztem, hogy megmaradhassak az alapvető vonalon. Ez a vonal pedig nem is annyira a tárgyalt kérdések kiválogatásában, mint inkább a tárgy megközelítésének módjában az alapállásom, amelyet a szövegben „konstruktőri pozícióként" határoztam meg. A témák egyensúlyát azonban mégsem sikerült biztosítanom könyvemben: van, amit túlságosan is hosszan és van, amit túlságosan röviden tárgyalok. Mentegethetném, így-úgy magyarázhatnám témáim megválogatását, de hát végső fokon, mi tűrés-tagadás, személyes ízlésem, egyéni érdeklődésem parancsait teljesítettem. Mi is hát ez a Summa? Talán valamiféle általános mérnöki vezérfonallal át- meg átszőtt esszégyűjtemény a civilizáció eljövendő sorsáról? Vagy az emberiség múltjának és jövőjének kibernetikai elemzése? Vagy a világmindenség olyan képe, amilyennek a Konstruktőr számára feltárulkozik? Tán a Természet és az emberi kéz mérnöki tevékenységéről szóló elbeszélés? Esetleg a jövendő évezredekre vonatkozó tudományos-technikai prognózis? Vagy éppenséggel olyan hipotézisek gyűjteménye, amelyek túlságosan is merészek ahhoz, hogy egzakt tudományos voltuk elismerését követeljék? Könyvem – egy kissé mindez. Mindenből egy kevés. És milyen mértékben lehet, szabad hinni ennek a könyvnek? Erre a kérdésre
nem tudok felelni. Nem tudom, melyik sejtésem, melyik feltételezésem valószínűbb a többinél. Sebezhetetlen egy sincs köztük, és biztos, hogy az idő múlása alaposan meg fogja tizedelni soraikat. Lehet,